A tengerimalac tartása egyre népszerűbbé válik a háziállatok szerelmesei körében, és nem véletlenül. Ezek a kedves, szelíd és kifejezetten társaságkedvelő rágcsálók rendkívül hálás társak lehetnek, amennyiben megfelelő gondoskodásban részesülnek. Azonban sokan alábecsülik a velük járó felelősséget és azokat a speciális igényeket, amelyek biztosítják boldog és egészséges életüket. Cikkünk célja, hogy részletes útmutatót nyújtson a leendő és már tapasztalt tengerimalac-tulajdonosoknak, kitérve a legfontosabb szempontokra, mint a megfelelő ketrec kiválasztása, az ideális alom, a kiegyensúlyozott étrend, a kiemelten fontos társas igény és az egészségmegőrzés fortélyai.
A tengerimalacok – latin nevükön Cavia porcellus – Dél-Amerikából származnak, ahol vadon élő rokonaik ma is megtalálhatók. Természetes élőhelyükön füves területeken, sziklahasadékokban élnek, kisebb csoportokban. Ez a társas életmód alapvetően meghatározza viselkedésüket és igényeiket háziállatként is. Élettartamuk átlagosan 5-8 év, de megfelelő gondozással akár 10 évig is élhetnek, így hosszú távú elkötelezettséget jelentenek.
A tengerimalac ketrec: az otthon alapja
A tengerimalac ketrec kiválasztása az egyik legfontosabb döntés, hiszen ez lesz a kisállat élettere, menedéke és játszótere. A leggyakoribb hiba, amit a kezdő tulajdonosok elkövetnek, az a túl kicsi ketrec vásárlása. Bár a tengerimalacok viszonylag kis termetűek, rendkívül aktívak és sok mozgásra van szükségük. Egy zsúfolt, szűk hely stresszt okozhat, viselkedési problémákhoz vezethet és rontja az életminőségüket.
Az ideális ketrec mérete legalább 0,7-0,8 négyzetméter egyetlen tengerimalac számára, de ha kettőt tartunk, ami erősen javasolt, akkor legalább 1 négyzetméterrel kell számolnunk. Minél nagyobb a ketrec, annál jobb! A legkisebb ajánlott méret egy tengerimalacnak 70×100 cm, két tengerimalacnak pedig 100×120 cm. Ez elegendő helyet biztosít a mozgáshoz, a búvóhelyekhez és az etető-/itatóhelyek kialakításához.
A ketrec típusát tekintve többféle megoldás létezik. A hagyományos rácsos ketrecek elterjedtek, de gyakran korlátozott a méretük. Egyre népszerűbbek a DIY (Do It Yourself) ketrecek, például a C&C (Cube and Coroplast) ketrecek, amelyek rácselemekből és műanyag lapokból épülnek fel, így könnyen bővíthetők és testre szabhatók. Ezek a ketrecek lehetővé teszik a nagy alapterület kialakítását, ami kulcsfontosságú a tengerimalacok jólétéhez.
A ketrec alja legyen sima és könnyen tisztítható. A rácsos aljzat kerülendő, mivel sérülést okozhat a tengerimalacok érzékeny talpán, és úgynevezett bumblefoot (talpfekély) kialakulásához vezethet. Az oldalán lévő rácsok legyenek sűrűn elhelyezkedők, hogy a kisállat ne tudjon kibújni, és ne szoruljon be a résekbe. A ketrec magassága is lényeges, de mivel a tengerimalacok nem ugrálnak magasra, a hangsúly inkább az alapterületen van.
A ketrec berendezése és elhelyezése
A ketrec belsejét úgy kell kialakítani, hogy az a tengerimalacok természetes viselkedését támogassa. Minden ketrecbe elengedhetetlen egy vagy több búvóhely, házikó, alagút, ahol elbújhatnak, pihenhetnek és biztonságban érezhetik magukat. Fontos, hogy a búvóhelyek mérete megfelelő legyen, és minden tengerimalacnak legyen saját menedéke, különösen, ha többet tartunk együtt. A fa, kerámia vagy speciális textil házikók kiválóan alkalmasak erre a célra.
Az etetőtálak legyenek nehezek, kerámia vagy fém anyagúak, hogy ne boruljanak fel könnyen. Az itatótál helyett a golyós önitató a higiénikusabb megoldás, mivel így a víz tiszta marad, és nem szennyeződik be alommal vagy ürülékkel. Naponta ellenőrizzük az itató működését, és friss vizet biztosítsunk. Két tengerimalac esetén célszerű két itatót is elhelyezni, hogy elkerüljük az esetleges konfliktusokat.
A ketrec elhelyezése szintén kritikus szempont. Kerüljük a huzatos helyeket, a közvetlen napfényt és a fűtőtestek közelségét. Az ideális hőmérséklet 18-24°C között van. A tengerimalacok érzékenyek a hirtelen hőmérséklet-ingadozásokra. Helyezzük a ketrecet egy csendes, de mégis forgalmas helyre a lakásban, ahol a családtagok gyakran megfordulnak. Így a tengerimalacok is részesei lehetnek a családi életnek, de megvan a lehetőségük a visszavonulásra is. A zajos környezet, mint például egy hangszóró vagy tévé közvetlen közelében, stresszt okozhat nekik.
A megfelelő méretű és jól berendezett ketrec nem csupán egy lakhely, hanem a tengerimalacok jólétének alapköve, ahol biztonságban és kényelmesen élhetik mindennapjaikat.
Alom: a tiszta és kényelmes környezet
A tengerimalac alom kiválasztása és rendszeres cseréje alapvető fontosságú a higiénia, a szagok minimalizálása és a tengerimalacok légzőszervi egészségének megőrzése szempontjából. A rosszul megválasztott vagy ritkán cserélt alom számos egészségügyi problémát okozhat, mint például légúti irritációt, bőrbetegségeket vagy talpfekélyt.
Többféle alomtípus létezik, mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai:
- Faforgács: Ez a legelterjedtebb és legolcsóbb megoldás. Fontos azonban, hogy pormentes és illatmentes faforgácsot válasszunk, lehetőleg fenyő vagy cédrusfa helyett nyárfa vagy bükkfa alapút. A fenyő és cédrus illóolajai irritálhatják a tengerimalacok légútjait. A pormentesség elengedhetetlen a légúti problémák elkerülése érdekében.
- Fa pellet: Jó nedvszívó képességgel rendelkezik és szagtalanít. Azonban önmagában kemény felületet biztosít, ami nyomást gyakorolhat a tengerimalacok talpára. Javasolt puha alomréteggel (pl. szénával vagy polár takaróval) kombinálni a kényelem érdekében.
- Papír alapú alom: Környezetbarát, pormentes és kiválóan nedvszívó. Kényelmes és biztonságos a tengerimalacok számára. Hátránya, hogy drágább, mint a faforgács.
- Kender alom: Nagyon jó nedvszívó és szagtalanító tulajdonságokkal bír, emellett pormentes és biológiailag lebomló. Kényelmes és biztonságos, de szintén magasabb árfekvésű.
- Fleece (polár takaró) vagy textil alom: Ez egyre népszerűbb, környezetbarát és költséghatékony hosszú távon. A polár takarók alá nedvszívó réteget (pl. törölközőt vagy pelenkát) kell helyezni. Előnye, hogy puha, kényelmes, és csökkenti a por mennyiségét a levegőben. Rendszeres mosást igényel, de ezzel elkerülhető a folyamatos alomvásárlás.
Teljesen kerülendők az illatosított almok, ugyanis a hozzáadott vegyszerek irritálhatják a tengerimalacok érzékeny légútjait és bőrét. A macskaalom sem alkalmas tengerimalacok számára, mivel összetétele, porossága és szagtalanító anyagai károsak lehetnek rájuk nézve.
Az alom cseréje és a higiénia fenntartása
Az alom cseréjének gyakorisága függ az alom típusától, a tengerimalacok számától és a ketrec méretétől. Általánosságban elmondható, hogy a teljes alomcserét hetente legalább egyszer, de ideális esetben kétszer is el kell végezni. Az erősen szennyezett területeket (pl. a vizelési pontokat) naponta érdemes tisztítani, eltávolítani a nedves vagy piszkos részeket.
A ketrec teljes tisztítása során az almot teljesen el kell távolítani, a ketrec alját és oldalait pedig alaposan ki kell mosni enyhe, állatbarát tisztítószerrel vagy ecetes vízzel. Fontos, hogy utána alaposan leöblítsük és megszárítsuk a ketrecet, mielőtt friss almot tennénk bele. A rendszeres tisztítás nemcsak a kellemetlen szagokat szünteti meg, hanem megelőzi a baktériumok és gombák elszaporodását, amelyek betegségeket okozhatnak.
A fleece alom esetében a napi ürülék eltávolítása mellett a takarókat 2-4 naponta mosni kell. Ehhez érdemes több garnitúra takarót beszerezni, hogy mindig legyen tiszta váltás. A mosás során használjunk illatmentes, hipoallergén mosószert, és alaposan öblítsük ki a takarókat.
Étrend: a táplálkozás alapjai
A tengerimalac étrend az egyik legkritikusabb tényező az egészségük és hosszú élettartamuk szempontjából. Mint minden háziállat esetében, a kiegyensúlyozott és tápláló étrend elengedhetetlen. A tengerimalacok növényevők, és emésztőrendszerük speciálisan a rostokban gazdag táplálék feldolgozására alakult ki. Három fő pilléren nyugszik az étrendjük: a széna, a friss zöldségek és gyümölcsök, valamint a jó minőségű táp.
A széna: az étrend alappillére
A széna a tengerimalacok étrendjének legfontosabb része, és mindig korlátlan mennyiségben kell rendelkezésükre állnia. Nem csupán rostforrás, hanem kulcsfontosságú a foguk koptatásához is. A tengerimalacok fogai folyamatosan nőnek, és a széna rágása segít abban, hogy természetes úton koptassák őket, megelőzve ezzel a fogászati problémákat.
Válasszunk jó minőségű, friss, zöld színű, nem penészes és pormentes szénát. A timothy széna (réti komócsin) ideális választás, mivel magas rosttartalmú és alacsony kalciumtartalmú. Fontos, hogy a széna mindig száraz és tiszta legyen. Helyezzük szénatartóba vagy a ketrec egy tiszta sarkába, hogy ne keveredjen az alommal és az ürülékkel.
Friss zöldségek és gyümölcsök: vitaminok és ásványi anyagok
A széna mellett a friss zöldségek és gyümölcsök is elengedhetetlenek a tengerimalacok étrendjébe, napi szinten. Ezek biztosítják a szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat és vizet. Különösen fontos a C-vitamin, mivel a tengerimalacok – az emberhez hasonlóan – nem képesek maguk előállítani, ezért külső forrásból kell bevinniük. A C-vitamin hiánya súlyos egészségügyi problémákhoz, például skorbuthoz vezethet.
Naponta kétszer, kisebb adagokban kínáljunk friss zöldséget. Egy tengerimalacnak körülbelül egy bögrényi vegyes zöldség az ideális napi adag. Mindig alaposan mossuk meg a zöldségeket, mielőtt odaadnánk nekik. Fokozatosan vezessük be az új élelmiszereket, hogy elkerüljük az emésztési zavarokat.
Ajánlott zöldségek és gyümölcsök (C-vitaminban gazdagok):
- Paprika (különösen a piros és sárga)
- Brokkoli (kis mennyiségben)
- Petrezselyem (kis mennyiségben, magas kalciumtartalma miatt)
- Spenót (kis mennyiségben, magas oxalát tartalma miatt)
- Sárgarépa (mértékkel, magas cukortartalma miatt)
- Uborka
- Saláta (római, jégsaláta kerülendő, helyette fejes saláta vagy madársaláta)
- Alma (kis mennyiségben, magok nélkül)
- Eper (kis mennyiségben)
Kerülendő vagy csak nagyon kis mennyiségben adható élelmiszerek:
- Káposztafélék (puffadást okozhatnak)
- Jégsaláta (alacsony tápérték, magas víztartalom)
- Burgonya, hagyma, fokhagyma, rebarbara (mérgezőek)
- Avokádó (magas zsírtartalom)
- Magvak, diófélék (fulladásveszély, magas zsírtartalom)
- Cukros édességek, csokoládé, tejtermékek (soha ne adjunk!)
Táp (pellet): kiegészítés, nem alap
A jó minőségű tengerimalac táp kiegészítő szerepet tölt be az étrendben, nem pedig annak alapja. Válasszunk olyan tápot, amely kifejezetten tengerimalacok számára készült, magas rosttartalmú, stabilizált C-vitamint tartalmaz, és nem tartalmaz hozzáadott magvakat, szárított gyümölcsöket vagy egyéb „extrákat”, amelyek csak cukrot és zsírt jelentenek. A legjobb tápok homogén pelletekből állnak, így a tengerimalac nem válogathatja ki a számára ízletesebb, de kevésbé tápláló részeket.
A felnőtt tengerimalacoknak napi 1-2 evőkanálnyi táp elegendő. A túlzott tápadag elhízáshoz és emésztési problémákhoz vezethet, mivel a tengerimalacok hajlamosak a táp előnyben részesítésére a széna rovására. A széna fogyasztása azonban elengedhetetlen a fogkopás és az emésztés szempontjából.
Víz: mindig friss és tiszta
A friss, tiszta víz folyamatosan rendelkezésre kell, hogy álljon. A golyós önitató a legpraktikusabb megoldás. Naponta ellenőrizzük, hogy az itató megfelelően működik-e, és ne legyen eltömődve. Cseréljük a vizet naponta, és hetente legalább egyszer alaposan tisztítsuk ki az itatót is, megelőzve az algásodást és a baktériumok elszaporodását. Télen, fűtött lakásban különösen fontos a megfelelő vízellátás, mivel a száraz levegő fokozhatja a dehidratációt.
A kiegyensúlyozott étrend, amely bőséges szénát, változatos friss zöldségeket és minőségi tápot tartalmaz, a hosszú és egészséges tengerimalac élet titka.
Társas igény: egyedül vagy csoportban?
A tengerimalac társas igény az egyik leggyakrabban félreértett szempont a tartásuk során. Sok kezdő tulajdonos úgy gondolja, hogy egyetlen tengerimalac is boldog lehet, de ez távol áll az igazságtól. A tengerimalacok rendkívül társas lények, akik a vadonban is csoportokban élnek. Számukra a fajtársi interakció létfontosságú a mentális és érzelmi jólétükhöz.
Egyedül tartva a tengerimalacok könnyen magányossá, depresszióssá válhatnak. Ez megnyilvánulhat apátiában, étvágytalanságban, vagy éppen túlzott szorongásban. Bár az emberi társaság és a simogatás fontos, soha nem pótolhatja egy fajtárs jelenlétét. Egy másik tengerimalac biztosítja a szociális interakciót, a játékot, a tisztálkodást és azt a fajta kommunikációt, amit mi emberek nem tudunk nekik megadni.
Az ideális társaság: párok és csoportok
A legideálisabb megoldás két azonos nemű tengerimalac tartása, mivel így elkerülhetők a nem kívánt szaporulatok és a nemi viselkedés okozta stressz. Két nőstény (cavi) általában jól kijön egymással, különösen, ha fiatal koruktól együtt nevelkednek. Két hím (kan) tartása is lehetséges, de ez nagyobb odafigyelést igényel. A hímek hajlamosabbak a dominanciaharcokra, ezért számukra különösen fontos a tágas ketrec és a bőséges búvóhelyek biztosítása, hogy elkerülhessék egymást, ha szükségét érzik.
Ha egy hím és egy nőstény tartásán gondolkodunk, a hím ivartalanítása elengedhetetlen. Az ivartalanítás nemcsak a szaporulatot akadályozza meg, hanem csökkentheti a hím agresszív viselkedését is, és hozzájárulhat a harmonikus együttéléshez. Az ivartalanított hímek gyakran sokkal nyugodtabbak és szelídebbek.
Nagyobb csoportok tartása is lehetséges, például egy ivartalanított hím több nősténnyel, vagy több nőstény együtt. Minél több tengerimalac él együtt, annál nagyobb ketrecre van szükség, és annál több búvóhelyet és etetőhelyet kell biztosítani, hogy elkerüljük a rivalizálást az erőforrásokért.
Ismerkedés és összeszoktatás
Amikor új tengerimalacot viszünk haza, és már van egy meglévő, a fokozatos összoktatás kulcsfontosságú. Soha ne tegyük őket azonnal egy ketrecbe. Először külön ketrecben, egymás látótávolságán kívül tartsuk őket, majd fokozatosan engedjük meg az illatcserét (pl. alomcsere). Ezután jöhet a felügyelt találkozás semleges területen, ahol nincsenek „saját” szagok. Figyeljük a testbeszédüket: a szőrborzolás, fogcsikorgatás, domináns viselkedés figyelmeztető jel lehet. Ha komoly verekedés alakul ki, azonnal válasszuk szét őket.
Az összeszoktatás akár hetekig is eltarthat. Légy türelmes és kitartó. A siker érdekében bőséges helyet és sok búvóhelyet biztosítsunk az új ketrecben, hogy minden állatnak legyen lehetősége visszavonulni. A szénakupacok és a zöldségadagok elszórása a ketrecben segíthet elterelni a figyelmüket és csökkenteni a feszültséget.
Emberi interakció
Bár a társas igényüket elsősorban fajtársaik elégítik ki, a tengerimalacok az emberi interakciót is élvezik. Rendszeres, gyengéd kezeléssel és simogatással könnyen megszelídíthetők. Beszéljünk hozzájuk nyugodt hangon, kínáljunk nekik finomságokat a kezünkből. Fontos, hogy mindig alulról közelítsünk hozzájuk, és óvatosan vegyük fel őket, egyik kezünkkel a mellkasukat, a másikkal a hátsó részüket támasztva. A hirtelen mozdulatok és a felülről érkező „támadás” ijesztő lehet számukra, mivel a ragadozókhoz társítják.
A tengerimalacok boldogságának és egészségének kulcsa nem csupán a fizikai szükségletek kielégítése, hanem a fajtársi társaság biztosítása is, amely nélkül sosem érezhetik magukat teljesnek.
Egészségmegőrzés: a megelőzés ereje
A tengerimalac egészségmegőrzés proaktív megközelítést igényel. A megelőzés sokkal egyszerűbb és hatékonyabb, mint a már kialakult betegségek kezelése. A tengerimalacok hajlamosak elrejteni a fájdalmat és a betegség jeleit, mint sok más zsákmányállat. Ezért a napi megfigyelés és a rendszeres ellenőrzés létfontosságú.
Napi ellenőrzés és a korai jelek felismerése
Minden nap szánjunk néhány percet arra, hogy megfigyeljük tengerimalacainkat. Figyeljük meg az étvágyukat, a víz fogyasztásukat, az aktivitásukat és a viselkedésüket. Bármilyen szokatlan változás – például étvágytalanság, apátia, rejtőzködés, szokatlan hangok, köhögés, tüsszögés, nehézlégzés, hasmenés, vér a vizeletben, szőrhullás vagy sebek – azonnali figyelmet igényel.
A testüket is érdemes naponta átvizsgálni. Ellenőrizzük a szemeket, orrot, füleket, hogy nincsenek-e váladékok vagy gyulladás jelei. Vizsgáljuk meg a fogakat, hogy nem nőttek-e túl, és a száj körüli területet, hogy nincs-e nyáladzás. Tapogassuk át a testüket daganatok vagy érzékeny pontok után kutatva. Nézzük meg a talpukat, hogy nincsenek-e sebek, bőrpír vagy duzzanatok (bumblefoot).
Gyakori betegségek és megelőzésük
A tengerimalacok számos betegségre hajlamosak, amelyek közül néhány a nem megfelelő tartási körülmények vagy étrend következménye:
- Fogproblémák: A tengerimalacok fogai folyamatosan nőnek. Ha nem koptatják megfelelően (pl. elégtelen szénafogyasztás miatt), akkor túlnőhetnek, ami fájdalmat, étvágytalanságot és súlyos emésztési zavarokat okozhat. A megelőzés kulcsa a korlátlan mennyiségű széna és a megfelelő rágcsálási lehetőségek biztosítása.
- Légúti fertőzések: A huzat, a hideg, a rossz szellőzés, a poros alom vagy a túl magas páratartalom mind hozzájárulhatnak a légúti fertőzések kialakulásához. Tünetei közé tartozik a tüsszögés, orrfolyás, nehézlégzés, köhögés és étvágytalanság. A megelőzés érdekében biztosítsunk stabil hőmérsékletet, pormentes almot és jó szellőzést.
- Bőrbetegségek és paraziták: Gombás fertőzések, atkák, bolhák vagy tetvek okozhatnak viszketést, szőrhullást, bőrpírt és sebeket. A rendszeres ketrectisztítás, a friss alom és a jó higiénia elengedhetetlen a megelőzéshez. Új tengerimalac bevezetésekor tartsuk karanténban, és ellenőrizzük, nincsenek-e rajta paraziták.
- Húgyúti problémák: Hólyagkövek vagy húgyúti fertőzések kialakulhatnak, különösen, ha az étrend túl sok kalciumot tartalmaz (pl. túl sok petrezselyem vagy lucernaszéna). A tünetek közé tartozik a fájdalmas vizelés, vér a vizeletben és étvágytalanság. Fontos a kiegyensúlyozott étrend és a friss víz folyamatos biztosítása.
- Skorbut (C-vitamin hiány): Mivel a tengerimalacok nem képesek maguk előállítani a C-vitamint, annak hiánya súlyos betegségekhez vezethet. Tünetei: ízületi fájdalom, sántítás, letargia, étvágytalanság, szőrhullás, gyenge immunrendszer. A megelőzés kulcsa a napi friss, C-vitaminban gazdag zöldségek és gyümölcsök adagolása, szükség esetén pedig C-vitamin kiegészítő adása.
Állatorvosi ellátás és szakértelem
Minden tengerimalac-tulajdonosnak rendelkeznie kell egy tengerimalacokhoz értő állatorvos elérhetőségével. Nem minden állatorvos rendelkezik elegendő tapasztalattal a rágcsálók, különösen a tengerimalacok kezelésében. Keresgéljünk „egzotikus állat szakállatorvos” vagy „kisállat specialista” megnevezéssel. Egy jó állatorvos gyorsan és pontosan diagnosztizálja a problémát, és megfelelő kezelést javasol.
Évente legalább egyszer ajánlott elvinni a tengerimalacokat egy rutin ellenőrzésre, még akkor is, ha teljesen egészségesnek tűnnek. Ez segíthet a rejtett problémák feltárásában és a megelőzésben.
Körömvágás és szőrzetápolás
A tengerimalacok körme folyamatosan nő, és ha nem koptatják természetes úton, akkor túl hosszúra nőhet. A túl hosszú körmök fájdalmat okozhatnak, befolyásolhatják a járásukat és akár sérülésekhez is vezethetnek. A körömvágás 2-4 hetente szükséges lehet. Ha bizonytalanok vagyunk, kérjük állatorvos vagy tapasztalt tenyésztő segítségét, mivel a körmökben erek és idegek futnak, és rossz vágással vérzést és fájdalmat okozhatunk. Világos körmű tengerimalacoknál könnyebb látni az eret, sötét körműeknél nagyobb óvatosság szükséges.
A rövid szőrű tengerimalacok szőrzete általában nem igényel különösebb ápolást, de a hosszú szőrű fajtáknál (pl. sheltie, peruvian) a rendszeres fésülés elengedhetetlen a gubancok és a szennyeződések elkerülése érdekében. Használjunk puha kefét vagy fésűt. A hosszú szőrű tengerimalacoknál a fenék körüli szőrt érdemes rövidre vágni, hogy elkerüljük az ürülék rátapadását és a bőrgyulladást.
Kiegészítő gondolatok a tengerimalac tartásról
A tengerimalac tartása nem csak a ketrecre, alomra, étrendre és egészségre korlátozódik. Fontos megérteni, hogy ezek az állatok intelligensek, kíváncsiak és igénylik a mentális stimulációt is. Biztosítsunk számukra biztonságos játékokat, mint például kartonpapír alagutakat, WC-papír gurigákat, amelyekbe szénát vagy finomságokat rejthetünk. Ezek segítenek elűzni az unalmat és ösztönzik a természetes viselkedésüket.
A tengerimalacok környezeti igényei is specifikusak. Kerüljük a hirtelen hőmérséklet-változásokat és a magas páratartalmat. A túlzott meleg (27°C felett) hőgutát okozhat, míg a hideg (15°C alatt) légúti problémákhoz vezethet. A friss levegő fontos, de a huzat kerülendő. A lakásban tartott tengerimalacok számára ideális a stabil, mérsékelt hőmérséklet.
A tengerimalacok várható élettartama 5-8 év, de megfelelő gondozással akár 10 évig is élhetnek. Ez hosszú távú elkötelezettséget jelent. Mielőtt tengerimalacot vásárolnánk vagy örökbefogadnánk, alaposan mérlegeljük, hogy képesek vagyunk-e biztosítani számukra a szükséges időt, figyelmet, anyagi forrásokat és szakértelmet az elkövetkező évekre. Az örökbefogadás egy menhelyről vagy fajtamentő szervezettől kiváló alternatíva lehet, hiszen így egy rászoruló állatnak adhatunk esélyt egy boldogabb életre.
Végül, de nem utolsósorban, a tengerimalacokkal való együttélés rengeteg örömet és tanulságot nyújt. Figyeljük a testbeszédüket, a hangjaikat – a „popcorn” ugrálás, a boldog prüszkölés vagy a „wheek-wheek” hang mind-mind a kommunikáció része. Egy jól gondozott, szeretett tengerimalac hálás és kedves társ lesz, aki nap mint nap mosolyt csal az arcunkra.