A zene univerzális nyelv, amely generációkon és kultúrákon átívelve képes érzelmeket, történeteket és gondolatokat közvetíteni. Ahhoz azonban, hogy ezt a nyelvet valóban megértsük és magabiztosan használjuk, elengedhetetlen a zenei alapok elsajátítása. Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik a szolmizálás, egy olyan pedagógiai eszköz, amely évezredek óta segíti a zenetanulókat abban, hogy a hangokat ne csak hallják, hanem tudatosan azonosítsák, énekeljék és belsőleg is feldolgozzák. A szolmizálás lényegében egy hangjelölő rendszer, amely a zenei hangokat szótagokkal társítja, megkönnyítve ezzel a dallamok memorizálását, a zenei hallás fejlesztését és a kottaolvasást.
A módszer nem csupán a kezdők számára nyújt szilárd alapot, hanem a haladó zenészeknek is segít a komplexebb zenei struktúrák megértésében és az improvizációban. A relatív szolmizálás, amely a magyar zeneoktatásban a Kodály-módszer révén vált dominánssá, különösen hatékonyan fejleszti a relatív hallást, vagyis azt a képességet, hogy a hangközöket és a dallamfordulatokat egymáshoz viszonyítva érzékeljük. Ezáltal a zene nem csupán absztrakt hangsorrá, hanem érthető, logikus rendszerré válik, amelyben minden hangnak megvan a maga funkciója és helye.
A következőkben részletesen bemutatjuk a szolmizálás történetét, alapvető elveit, a hangok jelölését, a kézjelek fontosságát, valamint a módszer gyakorlati alkalmazását a zenei hallás fejlesztésében. Célunk, hogy egy átfogó képet adjunk erről a rendkívül gazdag és hatékony pedagógiai megközelítésről, amely a zenei műveltség sarokköveként szolgálhat mindenki számára, aki elmélyedne a zene világában.
A szolmizálás rövid története és fejlődése
A szolmizálás gyökerei egészen az ókori Görögországig nyúlnak vissza, ahol már léteztek olyan rendszerek, amelyek a hangokat szótagokkal jelölték. Azonban a modern szolmizálás alapjait egy középkori bencés szerzetes, Guido d’Arezzo rakta le a 11. században. Ő volt az, aki a mai napig használt hat szótagot – ut, re, mi, fa, sol, la – bevezette. Ezeket a szótagokat egy himnusz, a „Ut queant laxis” kezdősorainak első szótagjaiból alkotta meg, ahol minden sor egy hanggal magasabban kezdődött.
Guido d’Arezzo zsenialitása abban rejlett, hogy egy intuitív és könnyen megjegyezhető rendszert hozott létre, amely forradalmasította a zenei oktatást és a kottaolvasást.
Az eredeti hat szótagos rendszer, a hexachord rendszer, évszázadokon át szolgált alapul a zenei képzésben. A 17. században az „ut” szótagot felváltotta a könnyebben énekelhető „do”, és a hetedik hang, a „si” (később „ti”) is bekerült a rendszerbe, teljessé téve a hétfokú skálát. Ez a hét szótagos rendszer – do, re, mi, fa, sol, la, si/ti – vált a szolmizálás modern alapjává, amelyet ma is világszerte használnak különböző variációkban.
A 19. században Angliában Sarah Ann Glover és John Curwen fejlesztette tovább a szolmizációs módszert, bevezetve a kézjeleket és a tonik-szolmizációt, amely a relatív szolmizálás alapjait fektette le. Ez a megközelítés, ahol a „do” mindig a skála alaphangját jelöli, függetlenül annak abszolút magasságától, rendkívül hatékonynak bizonyult a hallásfejlesztésben.
Magyarországon a 20. században Kodály Zoltán és munkatársai adaptálták és fejlesztették tovább ezt a rendszert, létrehozva a ma Kodály-módszerként ismert pedagógiai koncepciót. A Kodály-módszer a relatív szolmizációt, a kézjeleket és a népdalokra épülő énekoktatást helyezi a középpontba, célul tűzve ki a zenei anyanyelv elsajátítását és a zenei műveltség széles körű terjesztését. Ennek köszönhetően a szolmizálás a magyar zeneoktatás szerves és megkerülhetetlen részévé vált.
A szolmizáció alapjai: abszolút és relatív rendszerek
A szolmizálás két fő típusát különböztetjük meg: az abszolút szolmizálást (fixed-do) és a relatív szolmizálást (movable-do). Bár mindkettő a Do, Re, Mi, Fa, Sol, La, Ti/Si szótagokat használja, alapvető különbség van a hangokhoz való hozzárendelésükben.
Abszolút szolmizálás (Fixed-Do)
Az abszolút szolmizálás esetében minden szolmizációs szótag egy fix, abszolút hangmagassághoz van rendelve. Ez azt jelenti, hogy a „do” mindig a C hangot jelöli, a „re” a D hangot, a „mi” az E hangot és így tovább, függetlenül attól, hogy milyen hangnemben játszunk vagy énekelünk. Ez a rendszer különösen elterjedt például Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban, ahol a hangneveket is ezekkel a szótagokkal azonosítják (pl. Do-major = C-dúr).
Ennek a megközelítésnek az előnye, hogy segíti az abszolút hallás fejlesztését, és a zenész számára azonnal világossá teszi a hangok pontos magasságát. Hátránya viszont, hogy nehezebbé teheti a transzponálást és a hangnemek közötti váltást, mivel a dallamok belső szerkezete, a hangközök viszonya nem azonnal olvasható ki a szolmizációs szótagokból, ha a hangnem változik.
Relatív szolmizálás (Movable-Do)
A relatív szolmizálás, amelyet a Kodály-módszer is alkalmaz, más elven működik. Ebben a rendszerben a „do” mindig a skálának az alaphangját, a tonikáját jelöli. Ez azt jelenti, hogy C-dúrban a „do” a C hang, G-dúrban a „do” a G hang, F-dúrban pedig az F hang. A többi szótag is ehhez az alaphanghoz viszonyítva követi a skála fokait: „re” a második fok, „mi” a harmadik fok és így tovább.
Ez a módszer rendkívül hatékony a relatív hallás fejlesztésében, mivel a zenész a hangok közötti viszonyokat, a hangközöket és a dallamfordulatokat internalizálja. A dallam belső logikája, a hangok funkciója azonnal érthetővé válik, függetlenül az abszolút magasságtól. Ez nagyban megkönnyíti a transzponálást, a dallamok különböző hangnemekben való éneklését vagy eljátszását, és alapvetően hozzájárul a zenei gondolkodás rugalmasságához.
A magyar zeneoktatásban a relatív szolmizálás dominál, és a Kodály-módszer révén mélyen beépült a pedagógiai gyakorlatba. Ez a megközelítés nem csupán a technikai készségeket fejleszti, hanem a zene mélyebb megértését és élvezetét is elősegíti.
A szolmizációs szótagok és a hangok jelölése
A szolmizációs rendszer alapját a hét szótag képezi, amelyek a dúr skála hét fokát jelölik. Ezek a szótagok a következők:
- Do (Dó) – az alaphang, a tonika
- Re (Ré) – a második fok
- Mi (Mi) – a harmadik fok
- Fa (Fá) – a negyedik fok
- Sol (Szol) – az ötödik fok, a domináns
- La (Lá) – a hatodik fok
- Ti (Ti) – a hetedik fok, a vezetőhang (néha Si-ként is használják)
Ezek a szótagok nem csupán nevek, hanem a hangok belső funkcióját is kifejezik a skálán belül. Például a „do” mindig a stabilitást, a „ti” pedig a „do” felé mutató feszültséget jelenti. A relatív szolmizálásnak köszönhetően a zenetanulók ezeket a funkciókat hamar megtanulják azonosítani és érzékelni.
A módosított hangok jelölése
A dúr és moll skálák mellett a zene tele van módosított hangokkal, amelyek a skála fokainak megemelését vagy leszállítását jelentik. A szolmizálás ezekre is kínál jelöléseket, amelyek megtartják a szótagok eredeti magánhangzóit, de a mássalhangzójukat megváltoztatják:
| Eredeti hang | Emelt hang (éles) | Leszállított hang (b) |
|---|---|---|
| Do | Di | Da |
| Re | Ri | Ra |
| Mi | Me | Ma |
| Fa | Fi | Fe |
| Sol | Si | Se |
| La | Li | Le |
| Ti | Ta | Te |
Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a kromatikus hangokat is szolmizálva énekeljük, megértve azok viszonyát az alaphanghoz és a skála fokaihoz. Például egy C-dúr skálában a Fisz hangot „Fi”-ként szolmizáljuk, érzékeltetve, hogy az az F (Fa) hang emelt változata.
A moll hangnem szolmizálása
A moll hangnemek szolmizálása a relatív rendszerben kétféleképpen történhet:
- La-moll szolmizáció: Ez a leggyakoribb megközelítés, ahol a moll skála alaphangját a „la” szótaggal jelöljük. Ekkor a „do” a moll skála harmadik fokára esik. Például A-mollban az „A” hang a „la”, a „C” hang a „do” lesz. Ez a rendszer a dúr és moll hangnemek közötti rokonságot emeli ki, mivel a relatív moll skála (pl. A-moll) alaphangja a relatív dúr skála (pl. C-dúr) hatodik foka (la).
- Do-moll szolmizáció: Ritkábban alkalmazott módszer, ahol a moll skála alaphangját is „do”-val jelöljük. Ekkor a skála többi foka módosított szótagokkal jelenik meg, például a harmadik fok „me” (leszállított mi), a hatodik fok „le” (leszállított la) és a hetedik fok „te” (leszállított ti) lesz. Ez a megközelítés a moll skála sajátos karakterét hangsúlyozza.
A magyar zeneoktatásban a la-moll szolmizáció az elterjedtebb, mivel jobban illeszkedik a Kodály-módszer relatív hallásfejlesztési elveihez és a dúr-moll rokonság hangsúlyozásához.
A kézjelek szerepe és jelentősége
A szolmizálás vizuális megerősítését és a zenei hallás fejlesztésének egyik leghatékonyabb eszközét a kézjelek jelentik. Ezeket a jeleket John Curwen fejlesztette ki a 19. században, és Kodály Zoltán adaptálta a magyar zeneoktatásba. A kézjelek lényege, hogy minden szolmizációs szótaghoz egy meghatározott kéztartás tartozik, amely vizuálisan is érzékelteti a hangok közötti magasságbeli viszonyokat.
A kézjelek nem csupán vizuális segédeszközök, hanem a testtel való aktív részvétel révén mélyítik el a zenei élményt és a hangok belsővé tételét.
A kézjelek magasságban is követik a skála lépéseit: a „do” a derék vonalában, a „re” a mellkas, a „mi” a váll, a „fa” az arc, a „sol” a fej, a „la” a fej fölött, a „ti” pedig a „do” felé mutató, feszült mozdulatot jelent. A kézjelek tehát nem absztrakt szimbólumok, hanem a hangok térbeli elhelyezkedését és egymáshoz való viszonyát is leképezik.
A kézjelek előnyei a zenei hallás fejlesztésében:
- Vizuális megerősítés: A kézjelek segítenek a hangok magasságának és egymáshoz való viszonyának vizuális azonosításában, ami különösen a kezdeti szakaszban rendkívül hasznos.
- Motoros memória: A kézmozdulatok bevonása aktiválja a motoros memóriát, ami hozzájárul a dallamok és hangközök mélyebb rögzüléséhez. A testtel való cselekvés révén a zene nem csupán intellektuális, hanem fizikai élménnyé is válik.
- Intonációs segítség: Éneklés közben a kézjelek segítenek a pontos intonációban, mivel a vizuális visszacsatolás korrigálja a hallott hangmagasságot.
- Dallamírás és -olvasás: A kézjelek segítségével könnyebben lehet dallamokat leírni és olvasni, még kottaismeret nélkül is. A dallamok kézjelekkel történő megjelenítése segíti a belső hallást.
- Közösségi élmény: Csoportos éneklés vagy hallásfejlesztés során a kézjelek egységesítik a csoportot, és a közös zenei élményt erősítik.
A kézjelek használata a Kodály-módszer egyik legjellegzetesebb és leghatékonyabb eleme, amely a gyermekek számára is játékossá és élvezhetővé teszi a zenei alapok elsajátítását. A kézjelekkel történő éneklés nem csupán a zenei képességeket fejleszti, hanem a kreativitást és a ritmusérzéket is erősíti.
Gyakorlati alkalmazás: a szolmizálás a mindennapi zenei életben
A szolmizálás nem csupán elméleti rendszer, hanem egy rendkívül sokoldalú eszköz, amely a zenei élet számos területén alkalmazható. Gyakorlati alkalmazása messze túlmutat a zeneiskolák falain, és mindenki számára hozzáférhetővé teszi a zene mélyebb megértését és élvezetét.
Kottaolvasás és prima vista éneklés
A szolmizálás az egyik leghatékonyabb módszer a kottaolvasás elsajátítására és a prima vista (látásból éneklés) képesség fejlesztésére. Amikor egy zenetanuló szolmizálva énekel el egy dallamot, nem csupán a hangjegyek abszolút magasságát próbálja eltalálni, hanem a hangközök viszonyát is internalizálja. A relatív szolmizálásnak köszönhetően a dallamok belső logikája azonnal feltárul, ami sokkal könnyebbé teszi a kotta értelmezését.
Egy új dallam látásból való éneklésekor a szolmizációs szótagok és a hozzájuk tartozó kézjelek segítenek a gyors tájékozódásban. A zenész nem egyes hangokat, hanem dallamfordulatokat, motívumokat lát és hall meg, amelyeknek szolmizációs megfelelője azonnal eszébe jut. Ez a módszer jelentősen lerövidíti a zenei anyag elsajátításának idejét.
Zenei hallásfejlesztés és intonáció
A szolmizálás a zenei hallás, különösen a relatív hallás fejlesztésének sarokköve. Rendszeres gyakorlásával a zenetanulók képessé válnak a hangközök pontos azonosítására, a dallamok diktálás utáni leírására (diktálás), és a dallamok belső hallásra történő elképzelésére. A kézjelekkel kombinálva az intonációs pontosság is jelentősen javul, mivel a vizuális és motoros visszacsatolás segít a hangmagasságok precíz eltalálásában.
A szolmizáció révén a zenész nem csupán hallja a hangokat, hanem érti is azok funkcióját és egymáshoz való viszonyát. Ez az alapja a zenei analízisnek, a harmóniaérzéknek és a zenei formák megértésének.
Transzponálás és improvizáció
A relatív szolmizálás kiemelkedően alkalmas a transzponálás, vagyis egy dallam más hangnembe történő átültetésének gyakorlására. Mivel a szolmizációs szótagok a hangok funkcióját jelölik, és nem abszolút magasságukat, egy dallam szolmizációs nevei ugyanazok maradnak, függetlenül attól, hogy milyen hangnemben szólal meg. Ha valaki megtanul egy dallamot szolmizálva énekelni, azt bármilyen más hangnemben is képes lesz eljátszani vagy elénekelni, egyszerűen az alaphang (do) megváltoztatásával.
Hasonlóképpen, az improvizációban is nagy segítséget nyújt. Az improvizálás során a zenésznek gyorsan kell dallamokat és harmóniákat alkotnia. A szolmizációs rendszer keretei között könnyebben lehet kísérletezni a dallamfordulatokkal, felismerni a hangok közötti logikai összefüggéseket, és spontán zenei gondolatokat megfogalmazni.
Hangszeres játék és zeneszerzés
A szolmizálás nem csupán az éneklést segíti, hanem a hangszeres játékot is gazdagítja. A hangszeren játszó zenész, aki ismeri a szolmizációt, mélyebben megérti a darabok szerkezetét, könnyebben olvas kottát, és pontosabban intonál. A belső hallás fejlesztése révén a hangszeres játék is tudatosabbá és kifejezőbbé válik.
A zeneszerzés és a dallamírás területén is hasznos eszköz lehet. A szolmizációs szótagok segítségével könnyebben lehet dallamokat komponálni, kísérletezni a harmóniákkal, és a zenei gondolatokat rendszerbe foglalni. A belső hallás fejlesztése elengedhetetlen a kreatív zenei alkotáshoz.
Zenei hallás fejlesztése a szolmizálás segítségével
A zenei hallás fejlesztése egy életen át tartó folyamat, amelyben a szolmizálás az egyik legfontosabb és leghatékonyabb segítőnk. Nem csupán a hangmagasságok pontos felismeréséről van szó, hanem a zene egészének, a ritmusnak, a harmóniáknak, a formáknak és az érzelmi tartalomnak a megértéséről is.
Relatív hallás fejlesztése
A relatív hallás a szolmizálás révén fejlődik a leginkább. Ez a képesség lehetővé teszi, hogy a hangközöket és a dallamfordulatokat egymáshoz viszonyítva érzékeljük, függetlenül azok abszolút magasságától. A „do-re-mi” sorozat belsővé válása révén a zenetanuló nem csak hallja, hanem érzi is a hangok közötti távolságokat és azok jellegét (pl. dúr terc, moll terc).
Gyakorlati feladatok, mint például a dallamok diktálás utáni leírása (szolmizációs szótagokkal vagy kottával), a hangközök felismerése, vagy a dallamok különböző hangnemekben való éneklése, mind a relatív hallást erősítik. A cél, hogy a zenetanuló belsőleg is hallja a dallamokat, még mielőtt elénekelné vagy lejátszaná azokat.
Ritmikai érzék fejlesztése
Bár a szolmizálás elsősorban a hangmagassággal foglalkozik, a zenei hallás fejlesztése során elválaszthatatlan a ritmikai érzék fejlesztésétől. A Kodály-módszerben a ritmusok is külön szótagokkal vannak jelölve (pl. tá, ti-ti, ti-ri-ti-ri), amelyek segítik a ritmusképletek internalizálását. A ritmikai gyakorlatok, a tapsolás, a mozgás bevonása a zeneoktatásba mind hozzájárulnak a ritmusérzék pontosításához és a zenei kifejezés gazdagításához.
A dallam és a ritmus egységének érzékelése alapvető a zenei megértés szempontjából. A szolmizálás és a ritmikai gyakorlatok kombinálása holisztikus megközelítést biztosít a zenei hallás fejlesztésében.
Harmóniai hallás fejlesztése
A szolmizálás közvetve hozzájárul a harmóniai hallás fejlesztéséhez is. Amikor a zenetanuló megérti a hangok funkcióját egy skálán belül, könnyebben azonosítja a harmóniákban rejlő feszültségeket és feloldásokat. A dúr és moll hármashangzatok, valamint a domináns szeptimek szolmizációs elemzése segít megérteni a harmóniai progressziók logikáját.
A többszólamú éneklés, a kánonok és a kétszólamú gyakorlatok kiválóan alkalmasak a harmóniai hallás fejlesztésére. A szolmizálás ebben az esetben segít a zenésznek abban, hogy a saját szólamát a többi szólamhoz viszonyítva hallja, és az intonációt pontosan tartsa.
Zenei memória és koncentráció
A szolmizálás rendszeres gyakorlása jelentősen javítja a zenei memóriát és a koncentrációs képességet. A dallamok, ritmusok és harmóniák belsővé tétele révén a zenetanuló képes lesz hosszabb zenei szakaszokat is megjegyezni és visszaidézni. A kézjelek és a szótagok segítenek a komplexebb zenei struktúrák feldolgozásában és memorizálásában.
A zenei hallásfejlesztő feladatok, mint a dallamdiktálás, a hangközök felismerése vagy a zenei részletek megismétlése, mind a koncentrációt igénylik, és hosszú távon erősítik a kognitív képességeket.
A Kodály-módszer és a szolmizálás Magyarországon
A szolmizálás Magyarországon elválaszthatatlanul összefonódik Kodály Zoltán nevével és az általa kidolgozott zeneoktatási koncepcióval, a Kodály-módszerrel. Kodály felismerte a népzene és az éneklés fontosságát a zenei anyanyelv elsajátításában, és a relatív szolmizációt tette meg módszerének egyik alappillérévé.
Kodály Zoltán hitt abban, hogy a zene mindenkié, és a zenei műveltség alapja az éneklés és a belső hallás fejlesztése.
A Kodály-módszer lényege, hogy a zenei oktatás a gyermekek természetes zenei képességeire épít, és fokozatosan vezeti be őket a zene elméletébe és gyakorlatába. A relatív szolmizáció, a kézjelek, a ritmikai szótagok és a népdalok használata mind azt a célt szolgálja, hogy a zenetanulók intuitívan, játékosan és örömmel sajátítsák el a zenei alapokat.
A Kodály-módszer főbb elemei, ahol a szolmizálás kulcsszerepet játszik:
- Népdalok: A magyar népdalok egyszerű, pentaton szerkezete ideális alapot biztosít a szolmizáció elsajátításához. A gyermekek a népdalokon keresztül ismerkednek meg a hangokkal, hangközökkel és ritmusokkal.
- Relatív szolmizáció: A movable-do rendszer alkalmazása lehetővé teszi a hangok funkciójának megértését, és fejleszti a relatív hallást.
- Kézjelek: A vizuális és motoros megerősítés segíti a hangok belsővé tételét és az intonáció pontosítását.
- Ritmikai szótagok: A ritmusok is szótagokkal vannak jelölve, ami megkönnyíti a ritmusképletek internalizálását.
- Többszólamú éneklés: A kánonok és a kétszólamú éneklés fejlesztik a harmóniai hallást és a zenei memóriát.
A Kodály-módszer nem csupán a zenei képességeket fejleszti, hanem a gyermekek személyiségét is formálja. Az éneklés és a közös zenélés fejleszti a szociális készségeket, a fegyelmet, a koncentrációt és az önkifejezést. A módszer hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint a magyar zenei kultúra gazdagsága és a Kodály-módszer nemzetközi elismertsége.
Gyakorlati tippek a szolmizálás elsajátításához
A szolmizálás elsajátítása és a zenei hallás fejlesztése egy folyamatos munka, amely türelmet és rendszeres gyakorlást igényel. Íme néhány gyakorlati tipp, amelyek segíthetnek ezen az úton:
1. Kezdjük az alapoknál
Ne rohanjunk előre! Kezdjük a dúr skála hét hangjával (do, re, mi, fa, sol, la, ti). Énekeljük el lassan, tisztán, és használjuk hozzá a kézjeleket. Gyakoroljuk felfelé és lefelé is. Győződjünk meg róla, hogy minden hangot pontosan intonálunk.
2. Használjuk a kézjeleket aktívan
A kézjelek nem csupán vizuális segédeszközök, hanem a testtel való aktív részvétel révén mélyítik el a zenei élményt. Éneklés közben mindig használjuk a kézjeleket, és figyeljünk arra, hogy a mozdulatok pontosan kövessék a hangmagasságokat.
3. Énekeljünk népdalokat
A magyar népdalok egyszerű, pentaton dallamai ideálisak a szolmizáció gyakorlására. Énekeljük el őket először szöveggel, majd szolmizációs szótagokkal. Próbáljuk meg felismerni a dallamfordulatokat szolmizációs szempontból.
4. Gyakoroljuk a dallamdiktálást
Kérjünk meg valakit, hogy énekeljen el egy rövid dallamot szolmizálva, vagy játssza el hangszeren, és próbáljuk meg leírni a szolmizációs szótagokat. Kezdjük nagyon rövid, 3-4 hangos dallamokkal, majd fokozatosan növeljük a hosszúságot és a komplexitást.
5. Ismerjük fel a hangközöket
A szolmizálás kiválóan alkalmas a hangközök felismerésének gyakorlására. Énekeljünk el különböző hangközöket (pl. do-mi, do-sol, do-fa), és próbáljuk meg felismerni őket hallás után. A relatív szolmizáció segítségével a hangközök jellege (pl. dúr, moll) is könnyebben azonosíthatóvá válik.
6. Transzponáljunk egyszerű dallamokat
Válasszunk ki egy egyszerű dallamot, amelyet már ismerünk szolmizálva, és próbáljuk meg elénekelni vagy eljátszani egy másik hangnemben. Ehhez csak az alaphang (do) helyét kell megváltoztatni.
7. Használjunk zenei alkalmazásokat és online forrásokat
Számos zenei alkalmazás és online platform létezik, amelyek hallásfejlesztő gyakorlatokat és szolmizációs feladatokat kínálnak. Ezek interaktív módon segíthetnek a tanulásban és a gyakorlásban.
8. Legyünk türelmesek és kitartóak
A zenei hallás fejlesztése időt és kitartást igényel. Ne csüggedjünk, ha eleinte nehézségekbe ütközünk. A rendszeres, rövid gyakorlások sokkal hatékonyabbak, mint a hosszú, ritka alkalmak.
9. Énekeljünk sokat!
A legfontosabb tanács: énekeljünk minél többet! Énekeljünk zuhanyzás közben, autóban, sétáláskor. Próbáljuk meg a hallott dallamokat szolmizálva énekelni. Minél többet énekelünk, annál jobban fejlődik a belső hallásunk és az intonációnk.
A szolmizálás egy csodálatos eszköz, amely megnyitja a zene világát mindenki számára. Legyen szó akár kezdő zenetanulóról, akár tapasztalt muzsikusról, a szolmizációval történő rendszeres gyakorlás elmélyíti a zenei megértést, gazdagítja az előadói képességeket, és felejthetetlen élményeket nyújt a zene birodalmában.