A szolgalmi jog egyike azoknak a jogi fogalmaknak, amelyekkel a legtöbb ingatlantulajdonos előbb-utóbb találkozik, mégis sok a bizonytalanság körülötte. Legyen szó egy szomszéd telkén átvezető útról, a közművezetékek elhelyezéséről vagy egy családon belüli vagyoni viszony rendezéséről, a szolgalmi jog megértése elengedhetetlen a konfliktusok elkerüléséhez és a jogaink érvényesítéséhez. Ez a jogintézmény alapvetően arról szól, hogy valaki egy más tulajdonában álló dolgot – jellemzően ingatlant – meghatározott terjedelemben használhat, vagy követelheti, hogy a tulajdonos bizonyos magatartásoktól tartózkodjon.
A szolgalmi jogok bonyolult hálója átszövi az ingatlanjogot, és alapvetően két nagy csoportra osztható: a telki szolgalomra, amely egy ingatlanhoz kapcsolódik, és a személyes szolgalomra, amely egy konkrét személyt jogosít fel. E két kategória további altípusokra bomlik, amelyek mindegyike egyedi élethelyzetekre kínál jogi megoldást. A szolgalmi jog alapítása, bejegyzése és megszűnése pontosan szabályozott folyamat, amelynek ismerete mind a jogosult, mind a kötelezett számára kiemelt fontosságú.
A szolgalmi jog fogalma és alapvető jellemzői
A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) meghatározása szerint a szolgalmi jog egy olyan dologi jog, amely alapján a jogosult egy más személy tulajdonában álló dolgot (jellemzően ingatlant) valamilyen célra, korlátozott mértékben használhat, vagy követelheti a tulajdonostól, hogy a tulajdonosi jogaiból fakadó valamely magatartástól tartózkodjon. A lényege tehát egyfajta tűrési vagy tartózkodási kötelezettség a tulajdonos részéről, amely egy másik személy vagy egy másik ingatlan érdekében áll fenn.
Fontos megkülönböztetni a bérlettől vagy a haszonbérlettől. Míg a bérlet egy kötelmi jogviszony, amely a felek közötti szerződésen alapul és csak rájuk hat ki, addig a szolgalmi jog dologi jog, ami azt jelenti, hogy az ingatlanhoz tapad. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a szolgalommal terhelt ingatlant eladják, a szolgalmi jog továbbra is fennmarad, és az új tulajdonost is kötelezi. Ez a dologi hatály biztosítja a szolgalmi jog stabilitását és hosszú távú érvényesülését.
A szolgalmi jog nem a tulajdonjogot korlátozza önmagában, hanem annak használati módját szabályozza egy másik fél érdekében, jogi keretek között.
A szolgalmi jogoknak két fő típusát különböztetjük meg: a telki szolgalmat és a személyes szolgalmat. A kettő közötti alapvető különbség a jogosult személyében, illetve jellegében rejlik. Míg a telki szolgalomnál a jogosultság egy másik ingatlan mindenkori birtokosát illeti meg, addig a személyes szolgalom egy konkrét, név szerint meghatározott személyhez kötődik.
A telki szolgalom lényege: az uralkodó és a szolgáló telek
A telki szolgalom a leggyakrabban előforduló szolgalmi jogi forma. Ebben az esetben két ingatlan áll egymással jogi viszonyban. Az egyik az úgynevezett uralkodó telek (vagy jogosult ingatlan), amelynek a mindenkori birtokosa jogosult a szolgalom gyakorlására. A másik a szolgáló telek (vagy kötelezett ingatlan), amelynek a mindenkori birtokosa köteles tűrni a szolgalom gyakorlását.
A telki szolgalom célja mindig az, hogy az uralkodó telek rendeltetésszerű használatát, megközelíthetőségét vagy gazdasági hasznosítását elősegítse. A jogviszony tehát nem személyekhez, hanem magukhoz az ingatlanokhoz kötődik. Ha az uralkodó telket eladják, az új tulajdonos automatikusan megszerzi a szolgalom gyakorlásának jogát, és ha a szolgáló telket adják el, az új tulajdonosnak ugyanúgy tűrnie kell a joggyakorlást, feltéve, hogy a szolgalmi jog be van jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba.
A telki szolgalom az ingatlan „tartozéka”: ahol az ingatlan megy, oda megy a szolgalmi jog is, legyen az jogosultság vagy kötelezettség.
A jogszabály kimondja, hogy a telki szolgalmat a jogosultnak a szolgáló telek tulajdonosának érdekeit kímélve kell gyakorolnia. Ez azt jelenti, hogy a joggyakorlás nem okozhat aránytalanul nagyobb terhet vagy kárt a szolgáló telek tulajdonosának, mint amekkora előnyt jelent az uralkodó telek számára. A fenntartással és karbantartással járó költségek általában a szolgalom jogosultját terhelik, de a felek ettől eltérően is megállapodhatnak.
A telki szolgalom leggyakoribb típusai a gyakorlatban
A törvény nem sorolja fel taxatíve a telki szolgalmak összes lehetséges típusát, csupán példálózó jelleggel említ néhányat. A gyakorlatban a felek megállapodása vagy a bírósági döntés hozza létre az adott helyzetre szabott szolgalmi jogot. Az alábbiakban a leggyakoribb formákat tekintjük át.
Átjárási szolgalom
Talán a legismertebb és leggyakoribb típus az átjárási szolgalom. Ez akkor jön létre, ha egy ingatlan (az uralkodó telek) közútról vagy közterületről másképp nem, vagy csak aránytalanul nagy költséggel közelíthető meg. Ilyenkor a telek tulajdonosa jogosult a szomszédos ingatlanokon (a szolgáló telkeken) átjárni.
Az átjárási szolgalom kiterjedhet gyalogos és gépjárműforgalomra is. A bíróság vagy a felek megállapodása pontosan rögzíti az átjárás útvonalát, szélességét és módját, hogy az a lehető legkisebb terhet rója a szolgáló telek tulajdonosára. Ha egy ingatlan megközelítése megoldhatóvá válik más módon (például új út épül), a szolgáló telek tulajdonosa kérheti a bíróságtól a szolgalmi jog megszüntetését.
Vízvezetési, vízmerítési és vízelvezetési szolgalom
Ezek a szolgalmak a vízzel kapcsolatos szükségletek kielégítését szolgálják. A vízvezetési szolgalom feljogosítja az uralkodó telek tulajdonosát, hogy a szolgáló telken keresztül vízvezetéket fektessen le és tartson fenn. A vízmerítési szolgalom arra ad jogot, hogy a jogosult a szolgáló telken található természetes vízforrásból (kút, patak) vizet merítsen a saját szükségleteire.
A vízelvezetési szolgalom pedig azt teszi lehetővé, hogy az uralkodó telekről a felesleges vizet (pl. esővíz, szennyvíz) a szolgáló telken keresztül elvezessék. Ez utóbbi különösen fontos lehet lejtős területeken vagy sűrűn beépített környezetben.
Vezetékjog (közműszolgalom)
Bár a közműszolgáltatók (áram-, gáz-, távhőszolgáltatók) jogait külön jogszabályok rendezik, a magánszemélyek közötti viszonyokban is létrejöhet hasonló szolgalom. A vezetékjog alapján az uralkodó telek tulajdonosa jogosult a szolgáló telken keresztül áram-, gáz-, csatorna- vagy telekommunikációs vezetéket elhelyezni és üzemeltetni.
Ez a jog magában foglalja a vezetékek fektetéséhez, karbantartásához és javításához szükséges munkálatok elvégzésének jogát is, természetesen a szolgáló telek kímélete mellett. A károkozásért a jogosult teljes kártérítési felelősséggel tartozik.
Pince létesítésének és megtámasztásának joga
Kevésbé gyakori, de létező szolgalmi formák. A pince létesítésének joga alapján a jogosult a szomszédos, szolgáló telek felszíne alatt pincét vagy más föld alatti építményt hozhat létre. Az épület megtámasztásának joga pedig azt engedi meg, hogy az uralkodó telek tulajdonosa a saját épületét a szomszédos, szolgáló telken álló épületre vagy falra támassza rá. Ez különösen a zártsorú beépítésű, régi városrészekben bírhat jelentőséggel.
A telki szolgalom alapítása: hogyan jön létre?
A telki szolgalmi jog többféle módon jöhet létre. A létrejöttének módja alapvetően meghatározza a későbbi jogviszony tartalmát és a bizonyítási lehetőségeket is. A legtisztább és jogilag legbiztosabb út mindig az írásba foglalt megállapodás és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés.
Szerződéssel
A leggyakoribb és leginkább javasolt módja a szolgalom alapításának a felek közötti írásbeli szerződés. Ebben a szerződésben az uralkodó és a szolgáló telek tulajdonosai pontosan rögzítik a szolgalom tartalmát, terjedelmét, a joggyakorlás módját, az esetleges ellenértéket és a fenntartási költségek viselésének szabályait.
Ahhoz, hogy a szolgalmi jog dologi hatállyal bírjon, tehát minden későbbi tulajdonosra is kiterjedjen, elengedhetetlen az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése. A bejegyzéshez ügyvéd vagy közjegyző által ellenjegyzett okirat szükséges, amelyet be kell nyújtani az illetékes földhivatalhoz. A földhivatal a szolgalmi jogot a szolgáló telek tulajdoni lapjának III. részére (Teherlap) jegyzi be, míg az uralkodó telek tulajdoni lapjának I. részén (Tulajdoni lap) utalásként tünteti fel.
Bírósági határozattal
Amennyiben a felek nem tudnak megegyezni, de a szolgalom alapítása az uralkodó telek rendeltetésszerű használatához elengedhetetlen, a jogosult bírósághoz fordulhat. A bíróság – a tényállás alapos mérlegelése után – ítéletével is létrehozhat szolgalmi jogot. Erre leggyakrabban az úgynevezett szükségbeli út esetében kerül sor, amikor egy telek megközelítése másként nem lehetséges.
A bíróság a határozatában pontosan meghatározza a szolgalom feltételeit és rendelkezik a szolgáló telek tulajdonosát megillető kártalanításról is. A jogerős bírósági ítélet alapján a szolgalmi jog szintén bejegyezhető az ingatlan-nyilvántartásba.
Elbirtoklással
A szolgalmi jog elbirtoklás útján is megszerezhető. Ha valaki egy ingatlant 15 éven keresztül szakadatlanul, a tulajdonos tiltakozása nélkül használ egy adott szolgalom (pl. átjárás) gyakorlása céljából, akkor elbirtoklással megszerzi az adott telki szolgalmat. Az elbirtoklásnak több feltétele van:
- 15 év szakadatlan használat: A joggyakorlásnak folyamatosnak kell lennie.
- Sajátjakénti használat: A használónak úgy kell viselkednie, mintha a jog megilletné őt.
- A tulajdonos tűrése: A szolgáló telek tulajdonosának tudnia kellett a használatról, és nem tiltakozott ellene. Ha a tulajdonos bizonyíthatóan tiltakozott (pl. írásban felszólította a használót a tevékenység abbahagyására), az megszakítja az elbirtoklási időt.
Az elbirtoklással megszerzett szolgalmi jogot is be kell jegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba ahhoz, hogy az harmadik személyekkel szemben is hatályos legyen. Ehhez általában bírósági megállapító keresetre van szükség, amely kimondja az elbirtoklás tényét.
Az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett jog, mint az elbirtoklás, nem élvez oltalmat azzal szemben, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.
A személyes szolgalmi jogok világa: amikor a jog egy személyhez kötődik
A telki szolgalmakkal ellentétben a személyes szolgalmi jogok nem egy ingatlanhoz, hanem egy konkrét, név szerint meghatározott természetes vagy jogi személyhez kapcsolódnak. Ebből következik legfontosabb jellemzőjük: nem átruházhatók és nem is örökölhetők. A jogosult halálával vagy (jogi személy esetén) megszűnésével a személyes szolgalmi jog is automatikusan megszűnik.
Ezek a jogok tipikusan családi vagy személyes viszonyok rendezésére szolgálnak, és erősebb, szélesebb körű használati jogosultságot biztosítanak, mint a telki szolgalmak. A három legfontosabb típusa a haszonélvezeti jog, a használat joga és a lakáshasználati jog.
A haszonélvezeti jog: a leggyakoribb személyes szolgalom
A haszonélvezeti jog (latinul: ususfructus) a legerősebb személyes szolgalom. A haszonélvező jogosult a más tulajdonában álló dolgot birtokában tartani, használni és hasznait szedni. A tulajdonosnak csupán a puszta tulajdonjoga (nuda proprietas) marad, a dologgal való rendelkezési joggal együtt. A tulajdonos a haszonélvezet fennállása alatt a birtoklás, használat és hasznok szedésének jogát nem gyakorolhatja, de a haszonélvező jogainak tiszteletben tartásával eladhatja vagy megterhelheti az ingatlant.
A haszonélvező jogai tehát szinte megegyeznek a tulajdonos jogaival, egy fontos kivétellel: a dolgot nem idegenítheti el és nem terhelheti meg. A haszonélvezeti jog gyakorlását másnak átengedheti, de csak ellenérték fejében, és csak akkor, ha a tulajdonos azonos feltételekkel nem tart rá igényt.
A haszonélvező jogai és kötelezettségei
Jogok:
- Birtoklás: A haszonélvező jogosult az ingatlant birtokba venni és birtokban tartani.
- Használat: Az ingatlant rendeltetésének megfelelően használhatja, lakhat benne, gazdálkodhat rajta.
- Hasznok szedése: Jogosult az ingatlan gyümölcseire (pl. termény) és minden egyéb hasznára (pl. bérbeadásból származó bevétel).
Kötelezettségek:
- Rendkívüli felújítások, helyreállítások: Ezek a tulajdonost terhelik, de a haszonélvező köteles őt értesíteni a szükségessé váló munkálatokról.
- Állagmegóvás: Köteles az ingatlan állagát megóvni, a rendes gazdálkodás szabályai szerint karbantartani. A fenntartással járó költségek őt terhelik.
- Közterhek viselése: Az ingatlannal kapcsolatos közterheket (pl. építményadó) a haszonélvező viseli.
A haszonélvezeti jog tipikusan holtig tart, de alapítható határozott időre is. Gyakran jön létre öröklés útján (özvegyi jogként), vagy ajándékozási szerződés keretében, amikor a szülők a tulajdonjogot átadják a gyermeküknek, de a holtig tartó haszonélvezeti jogukat fenntartják, biztosítva ezzel a lakhatásukat.
A használat joga: a haszonélvezet „kistestvére”
A használat joga a haszonélvezeti jognál szűkebb jogosultságot biztosít. A használatra jogosult a dolgot a saját, valamint vele együtt élő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és szedheti annak hasznait. A haszonélvezettel ellentétben a használat jogának gyakorlását másnak nem engedheti át, és az ingatlant nem adhatja bérbe.
Ez a jogforma akkor praktikus, ha a tulajdonos csak egy korlátozott, személyes használatot kíván biztosítani valakinek. Például egy nagyméretű ingatlan esetében a tulajdonos engedélyezheti egy rokonának, hogy az ingatlanhoz tartozó garázst vagy egy melléképületet használja. A használat joga is személyhez kötött, nem örökölhető és nem átruházható.
Az alábbi táblázat segít összehasonlítani a két legfontosabb személyes szolgalmat:
| Jellemző | Haszonélvezeti jog | Használat joga |
|---|---|---|
| Jogosultság terjedelme | Teljes körű birtoklás, használat, hasznok szedése. | Korlátozott használat, a saját és a család szükségleteinek mértékéig. |
| Bérbeadás lehetősége | Igen, a tulajdonos előbérleti jogával. | Nem, a joggyakorlás nem engedhető át. |
| Tipikus alkalmazás | Özvegyi jog, családi vagyontervezés (ajándékozás). | Ingatlan egy részének (pl. garázs, kertrész) használatának biztosítása. |
| Átruházhatóság | Nem, de a joggyakorlás átengedhető. | Nem, és a joggyakorlás sem engedhető át. |
A lakáshasználati jog: speciális helyzetekre szabva
A lakáshasználati jog egy speciális személyes szolgalom, amely leggyakrabban a házastársi közös vagyon megosztása során, váláskor merül fel. Ha a közös tulajdonban álló lakást a bíróság az egyik fél kizárólagos tulajdonába adja, a másik felet (különösen, ha kiskorú gyermek van) feljogosíthatja a lakás további használatára.
Ez a jog biztosítja a volt házastárs lakhatását, de a használatért általában ellenértéket, lakáshasználati díjat kell fizetnie a tulajdonosnak. A lakáshasználati jog tartalma és feltételei gyakran vita tárgyát képezik, ezért a bíróság részletesen szabályozza a jogviszonyt a felek között.
A szolgalmi jog bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba: a jogi biztonság kulcsa
Ahogy már többször utaltunk rá, a szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése kritikus fontosságú. A bejegyzés teszi a jogot dologi hatályúvá, ami azt jelenti, hogy nemcsak az eredeti felekre, hanem minden későbbi tulajdonosra és harmadik személyre is kiterjed.
Egy be nem jegyzett, csak a felek közötti szerződésen alapuló szolgalmi jog is érvényes, de csak kötelmi hatállyal bír. Ez azt jelenti, hogy ha a szolgáló telek tulajdonosa eladja az ingatlant egy jóhiszemű vevőnek, aki a tulajdoni lap alapján nem tudott a szolgalomról, az új tulajdonos nem lesz köteles tűrni a joggyakorlást. Az eredeti jogosult ilyenkor csak kártérítési igénnyel léphet fel a volt tulajdonossal szemben, de a használati jogát elveszíti.
A bejegyzési eljárás menete a következő:
- Okirat elkészítése: A szolgalmat alapító szerződést vagy a bírósági ítéletet ügyvédnek vagy közjegyzőnek kell elkészítenie vagy ellenjegyeznie.
- Kérelem benyújtása: Az okiratot és a bejegyzési kérelmet be kell nyújtani az ingatlan fekvése szerint illetékes kormányhivatal földhivatali osztályához.
- Földhivatali eljárás: A földhivatal megvizsgálja az okiratok alaki és tartalmi kellékeit, és ha mindent rendben talál, határozattal bejegyzi a szolgalmi jogot a szolgáló telek tulajdoni lapjára, teherként.
A szolgalmi jog gyakorlásának szabályai és korlátai
A szolgalmi jog gyakorlása sosem lehet öncélú vagy korlátlan. A Ptk. alapelvként rögzíti a kíméletes joggyakorlás követelményét. A jogosult a szolgalmi jogát csak olyan mértékben és módon gyakorolhatja, amely a cél eléréséhez feltétlenül szükséges, és a lehető legkisebb terhet rója a szolgáló telek tulajdonosára.
Ha a jogosult túllépi a jogait, vagy aránytalan kárt okoz, a kötelezett követelheti a jogsértés abbahagyását és kártérítést. Ugyanígy, a szolgáló telek tulajdonosa sem akadályozhatja vagy nehezítheti a jogosultat a jogainak rendeltetésszerű gyakorlásában. A kölcsönös együttműködés és a jó szomszédi viszony elengedhetetlen a konfliktusmentes joggyakorláshoz.
A szolgalmi jog megszűnése: mikor és hogyan ér véget?
A szolgalmi jog nem feltétlenül tart örökké. A jogviszony többféle okból is megszűnhet, akár a felek akaratából, akár a körülmények megváltozása miatt.
- A felek megállapodása: A felek közös megegyezéssel, írásbeli szerződésben bármikor megszüntethetik a szolgalmi jogot. A megszüntetéshez is szükséges az ingatlan-nyilvántartásból való törlés, amihez szintén ügyvédi okirat kell.
- A jogosult lemondása: A jogosult egyoldalú, írásbeli nyilatkozattal lemondhat a szolgalmi jogáról. A lemondás a tulajdonoshoz való megérkezéssel hatályosul, de a törléshez itt is földhivatali eljárás szükséges.
- A jogi feltételek megszűnése: Ha a szolgalom alapításának oka elhárul, a jog is megszűnhet. Például, ha az átjárási szolgalommal érintett telek egy új út megépítésével közvetlen közúti kapcsolathoz jut, a szolgáló telek tulajdonosa kérheti a bíróságtól a szolgalom megszüntetését.
- Idő múlása: A határozott időre alapított személyes szolgalmak (pl. haszonélvezet) az időtartam lejártával automatikusan megszűnnek.
- A jogosult halála: A személyes szolgalmi jogok a jogosult természetes személy halálával, illetve jogi személy jogutód nélküli megszűnésével véget érnek.
- A dolog elpusztulása: Ha az ingatlan, amelyre a szolgalom vonatkozik, megsemmisül (pl. egy épület leég), a szolgalmi jog is megszűnik.
- Nem gyakorlás miatti megszűnés (elbirtoklás fordítva): Ha a jogosult 15 éven keresztül nem gyakorolja a szolgalmi jogát, bár erre lehetősége lett volna, a jog megszűnik. Hasonlóképpen, ha a szolgáló telek tulajdonosa 15 éven át akadályozza a joggyakorlást és a jogosult ez ellen nem tiltakozik, a szolgalom szintén megszűnik.
Gyakorlati példák és élethelyzetek: a szolgalmi jog a mindennapokban
A jogi definíciók és szabályok megértését a legjobban valós életből vett példákon keresztül lehet szemléltetni. Az alábbi esetek bemutatják, hogyan működik a szolgalmi jog a gyakorlatban.
1. eset: A telekmegosztás és a szükséges átjárás
Kovács úr egy nagy, utcafronti telket örököl, amelyet szeretne megosztani, hogy a hátsó, leválasztott részt eladhassa. A telekmegosztás után a hátsó telek „nyeles telekké” válik, amelynek nincs közvetlen kapcsolata a közúttal. Az egyetlen lehetséges megközelítési útvonal az eredeti, utcafronti telken keresztül vezet.
Ebben a helyzetben a hátsó telek (uralkodó telek) javára átjárási szolgalmi jogot kell alapítani az első, utcafronti telken (szolgáló telek). Kovács úr az adásvételi szerződéssel egyidejűleg egy szolgalom-alapító szerződést is köt a vevővel. Az ügyvéd által ellenjegyzett okiratban pontosan rögzítik a 3 méter széles átjárási sáv helyét, és azt, hogy az gyalogos és személygépjármű forgalomra is használható. A szerződéseket benyújtják a földhivatalba, ahol a telekmegosztás átvezetése mellett a szolgalmi jogot is bejegyzik. Így a hátsó telek új tulajdonosa jogilag biztosított úton közelítheti meg az ingatlanát, és ez a jog az esetleges későbbi tulajdonosváltások során is fennmarad.
2. eset: Az özvegyi jog, mint holtig tartó haszonélvezet
Nagy János és felesége, Ilona 40 éven át éltek közös tulajdonú családi házukban. János halála után a törvényes öröklés rendje szerint az ő 1/2 tulajdoni hányadát a két felnőtt gyermekük örökli, fele-fele arányban. Az ingatlan tulajdoni viszonyai így a következőképpen alakulnak: Ilona 1/2, az egyik gyermek 1/4, a másik gyermek 1/4 arányban tulajdonos.
Azonban a törvény az örökhagyó házastársát (az özvegyet) az örökség tárgyát képező, közösen lakott lakáson holtig tartó haszonélvezeti joggal illeti meg. Ez azt jelenti, hogy bár a gyermekek tulajdonosok lettek, Ilona élete végéig jogosult a házban lakni, azt használni, sőt, akár bérbe is adni. A gyermekek a tulajdonrészüket eladhatják, de a haszonélvezeti joggal terhelten, ami jelentősen csökkenti annak forgalmi értékét. A haszonélvezeti jog biztosítja Ilona számára, hogy idős korára ne kerüljön bizonytalan lakhatási helyzetbe.
3. eset: A be nem jegyzett szívességi használat buktatója
Horváth úr és Szabó úr szomszédok. Horváth úr telkének végében van egy kis kapu, amely egy erdei ösvényre nyílik. Szabó úr, aki szeret kirándulni, megkéri Horváth urat, hogy néha átmehessen a telkén, hogy lerövidítse az utat az erdőbe. Horváth úr szóban beleegyezik. Éveken keresztül Szabó úr hetente többször is használja ezt az „átjárót”, anélkül, hogy erről bármilyen papír készült volna.
Évekkel később Horváth úr eladja a házát egy új családnak. Az új tulajdonos, látva, hogy a szomszéd rendszeresen átjár a kertjükön, lezárja a hátsó kaput, és megtiltja Szabó úrnak az áthaladást. Szabó úr hiába hivatkozik a 15 évet megközelítő használatra, az elbirtoklás feltételei nem állnak fenn, mert a használat Horváth úr szívességi engedélyén alapult, nem pedig „sajátjakénti” használaton. Mivel nem volt írásbeli szerződés és ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, Szabó úrnak nincs jogi alapja kikényszeríteni az átjárást az új tulajdonossal szemben. Ez a példa tökéletesen mutatja, hogy a jogi biztonsághoz elengedhetetlen a jogok formális rögzítése.